Peony

Barátaink kislánya, mondanom sem kell, Violetta rajongó. Hogy ez pontosan mivel is jár, nem nagyon tudom elképzelni, mert fiam van és ráadásul ő pár hónap múlva már felnőtt korba lép.
Szóval, barátaink megkerestek (immár sokadszor - sok puszi ezért is), hogy készítsem el a nagy lány névnapi tortáját. Azért a témával kapcsolatban egy pillanatra fennakadtak a szemeim. Ott már sejtettem, hogy idegen vizeken evezem majd. :D
Violettával kapcsolatban csak annyi ismeretem volt (hála a tv háttérmuzsikálásának), hogy egy leányzó által alakított szerep és nem valami rajzfilmfigura.Természetesen bújtam a netet Violettával kapcsolatban, ugyan videóig nem jutottam el, de a képek alapján már kezdett kirajzolódni, hogy milyen is legyen majd a torta.
A torta íze, mivel már volt sima csokis, meggyes csokis és most is a csokis vonalat szerették volna barátaink statisztikailag növelni, mondtam, hogy legyen mellette karamell. Az jól passzol a csokihoz, igaz most nem a megszokott 60%-os, hanem  50 %-os csokiból készült krém adta az alapot, mert a kérés még az volt részükről, hogy édesebb legyen a krém. Nagyon szerettem volna a középső csokiréteg alá illetve fölé karamell csíkokat folyatni, hogy amikor eszik, roppanjon, de a krém felpuhította volna, az csak frissen érvényesül, így maradt a két csokiréteg között a karamellás svájci vajkrém.

Akkor kért meg, hogy készítsek egy tortát menye számára, gyakorlatilag minden mindegy volt, maximálisan szabad kezet kaptam, csak annyi volt a kérés, hogy hasonlóan szép és finom legyen, mint Anycié. Én ezt nagyon élvezem, ugyan személyesen nem ismerem az ünnepeltet, de kérdezősködtem a személyiségéről és ez alapján próbáltam elképzelni, hogy milyen virág, milyen dekor illik hozzá. Azért az ízt természetesen egyeztettük akkor :) Csokit javasoltam, mert még nem volt biztos a torta átadásának napja, a tejszínes töltelékkel szemben jobbnak ítéltem meg, mert szerintem nem mindegy, hogy szombaton vagy vasárnap kerül az asztalra.. ez az én parám.. mint hogy nem tesszük el a tojásos és gombás ételt másnapra.. de ez már egy másik történet :)
Nem mondom, hogy totális nyugalommal vártam a visszajelzést a tortától :) neeem, határozottan tűkön ültem :D és akkor este jött a telefon... Annyira meghatódott az ünnepelt, hogy sírva fakadt.
Engem ez motivál igazán. Na nem az, hogy megsiratom az ünnepeltet (volt már máskor is erre példa, bár akkor azt hittem, annyira ronda lett, hogy ezt a reakciót váltottam ki :D ), hanem az, hogy sikerül egy olyan tortát összehoznom, ami "betalál" és még ízlik is. Adok és kapok... én legalább annyira meghatódom minden egyes alkalommal, mint az ünnepelt. Nagyon jó érzés...

Anyci névnapjára készült ez a tejszínes túrótorta. Hogy ne legyen csak szimplán túró és tejszín benne, ezért került még az aljára egy kis őszibarack is...
A piskóta fele-fele arányban fehér illetve teljes kiörlésű liszttel készül, ez adja a színét.